Az ásványi anyagok szerepe a gazdasági haszonállatok takarmányozásában

Minden állati és növényi szövet a makro és mikroelemek széles körét tartalmazza különböző mennyiségben és koncentrációban. Az állati szervezetben betöltött szerepük alapján ezeket az ásványi anyagokat 4 csoportba tudjuk sorolni.

Strukturális ásványi anyagok: a kalcium, a foszfor és magnézium alapvető építő elemei a szerveknek, szöveteknek. A kén a foszforral együtt fontos szerepet játszik a fehérjék felépítésében, míg a cink és foszfor kombináció alapvető szerepet tölt be a sejtmembránok stabilitásában. Fiziológiai ásványi anyagok: a nátrium a kálium, a klór, valamint a kalcium és a magnézium fontos szerepet töltenek be a szervezet ozmotikus nyomásának fenntartásában, a sav-bázis egyensúly szabályozásában, és a membrán transzport működésében.

Katalizáló ásványi anyagok: nélkülözhetetlenek különböző hormonális és enzimatikus folyamatok beindításához, az antioxidáns rendszer működéséhez.
Szabályozó ásványi anyagok: segítik a sejtek megújulását, a sejtosztódást, szabályozó szerepet töltenek be az aminosavak felépítésében.

Az ásványi anyagok takarmányozásban, illetve az állati szervezetben betöltött szerepével a tenyésztőknek, takarmánygyártóknak és állatorvosoknak egyaránt tisztában kell lenni, mivel ezek az anyagok az összes élettani folyamatban (növekedés, termelés, szaporodásbiológia, immunválasz) fontos szerepet játszanak, és befolyásolják azokat. A makro és mikroelemek ellátásáról folyamatosan gondoskodni kell, ugyanis hiányuk sokszor nem okoz fizikai tüneteket, de az állomány szintjén csökken a termelés és romlanak a szaporodásbiológiai mutatók.

A termesztett takarmányok nem tartalmazzák az állatok szükségletének megfelelő ásványi anyag szinteket, gondoskodni kell azok pótlásáról. Az ásványi kiegészítők megválasztásánál nemcsak a létfenntartás és termelés igényét kell figyelembe venni, hanem az ellenálló-képességgel, reprodukcióval, valamint az egyedenként eltérő ásványi anyag igénnyel is számolni kell.