Hírek

Az angol nyelvben van egy nagyon találó kifejezés a szárazon állás időszakának összefoglalására a „Dry Cow Management”, ami magába foglalja az apasztás, a takarmányozás, az egészségügy kérdéseit, az elhelyezés, állatmozgatás, munkaszervezés módját és jelentőségét. Napjainkban már hazánkban is egyre nagyobb gondot fordítanak a gazdálkodók a szárazonállás helyes menedzselésére, de még mindig számos hiányosság tapasztalható a telepeken.

A szárazon álló időszak jelentősége

A szárazra állítással nem csupán a tehenek ellésre való felkészítése kezdődik meg, de ebben az időszakban dől el a következő laktáció eredményessége, a tejtermelés színvonala, a szaporodásbiológiai folyamatok és a termékenyülés sikere.
A jól beállított takarmány receptúra biztosítja az optimális szárazanyag felvételt, aminek hatására csökken az ellés utáni anyagforgalmi megbetegedések, tőgy és lábproblémák, szaporodásbiológiai rendellenességek száma. Emellett fontos, hogy még egy nagy tehénállományban is egyedi kezelést kapjanak azok a tehenek, amelyeknél a laktáció alatt anyagforgalmi vagy tőgybetegség lépett fel.

A szárazon álló időszak hossza

Mind a hazai mind a nemzetközi vélemények megoszlanak a szárazonállási időszak hosszát illetően. Általánosan elfogadott a 60 nap, de több intenzíven gazdálkodó tenyésztő 50 napra vagy az alá csökkenti az időszak hosszát.
Fontos érv a 60 napot közelítő szárazonállási időszak mellett, hogy a tőgy aktív involúciójához tehát a tőgy szöveti állományának regenerálódásához 45 – 50 napra van szükség. Ennek hiányában a következő laktáció során a tőgygyulladás előfordulásának aránya 50%-al emelkedik.
Több tanulmány foglakozott azzal, hogy a szárazonállási időszak hossza hogyan hat a következő laktációs termelésre. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a 60 napos „pihenő” hatására a következő laktáció tejtermelése kb. 120 – 150 literrel magasabb lesz, mint abban az esetben, ha az apasztástól ellésig tartó időszak csak 40 nap.

A 60 napnál hosszabb periódus szintén csökkenti a következő laktációs teljesítményt. Abban az esetben azonban, ha a tehén napi tejtermelése olyan szintre apad, ahol már nem gazdaságos a termelés, érdemes a tehenet elapasztani. Ilyenkor csak konzekvens takarmányozással lehet megelőzni az elhízást, és az ebből következő problémákat a következő laktáció során.

Szárazon álló tehenek takarmányozása

Ideális esetben a testkondíció figyelembevételével kell a szárazonálló tehenek takarmányadagját összeállítani. Erre azonban az állományméretek miatt nagyon kicsi lehetőség van.
A szárazonállás első időszakában a receptúra összeállításánál relatív alacsony energia (NEl: 55 – 58 MJ) szint beállítására kell törekedni megfelelő fehérje, ásványi anyag és vitaminellátás mellett. Ezzel biztosítani tudjuk, hogy a tehén ne hízzon el, illetve az ellést követően megfelelő magas szintre emelkedjen a szárazanyag felvétele.

A tömegtakarmányok megválasztása nagy figyelmet igényel, mert egyes takarmányok nagyarányú használata anyagcsere forgalmi problémákat okozhat ellést követően.
Az energia és fehérjeszükséglet ad- libitum etetett jó minőségű fűszénával kielégíthető. A kukorica szilázs mennyisége ne haladja meg az adag szárazanyag tartalmának 40 – 50%-át, ellenkező esetben elhízás, nehéz ellés, szaporodásbiológiai problémák, és alacsony szárazanyag felvétel léphet fel.
A pillangósok aránya maximum 20% legyen a szárazanyag tartalomra vetítve. Így elkerülhetjük a túlzott fehérje, kalcium és kálium beépülést, ami tőgy-ödéma, tejláz, ketózis és reprodukciós zavarok kialakulásához vezet.
A megfelelő arányok betartása mellett a takarmányok minőségére is fokozott figyelmet kell fordítani. Rosszul erjedt, penészes takarmányok étvágytalanságot, legrosszabb esetben vetélést okoznak.

Az időszak utolsó 2 – 3 hetében fel kell készíteni a bendőben élő mikroorganizmusokat a laktáció nagy mennyiségű energia és szárazanyag szükségletének befogadására és fermentálására. Ennek érdekében a takarmányadagnak ugyan azokat az összetevőket kell tartalmaznia, mint az ellés utáni fogadócsoport adagja.

Kimagasló laktációs eredményeket csak akkor lehet elérni, ha a szárazonállás alatt minden körülményt biztosítunk a tehenek számára a megfelelő regenerálódáshoz.

A legeltetési idényben kérődző haszonállataink folyamatosan ki vannak téve a különböző külső és belső élősködők által okozott veszélyeknek, megbetegedéseknek. Ezek a megbetegedések sok esetben nem okoznak azonnali termeléscsökkenést, de olyan idült elváltozásokhoz vezetnek, melyek mindenképpen rontják az állatok életteljesítményét. A legtöbb belső élősködő a szarvasmarha, juh és kecskeállományokra egyaránt veszélyt jelent, de vannak úgynevezett fajspecifikus paraziták, melyek csak egy fajban okoznak betegséget, termeléscsökkenést.

Paraziták a legelőn

A laposférgek törzsébe tartozó legismertebb és nagy gazdasági károkat okozó belső parazita a közönséges májmétely. Legnagyobb kockázatot a tavaszi legelőre hajtáskor, illetve az egész évben nedves, vizenyős területeken okozza, hiszen életciklusa nedvességhez kötött. Az epehólyag érrendszeréből ürülő, és a bélsárral a szabadba jutó peték egy úgynevezett köztigazda csigában (májmétely csiga) fejlődnek tovább lárva állapotig. A lárvák legelés közben jutnak a kérődzők szervezetébe, majd a vékonybél falát átfúrva kerülnek a májba, és annak szöveteit roncsolva bevérzéseket okoznak. Erős fertőzés esetén a májszövetek károsodása a nyár végére olyan mértékű is lehet, hogy egy heveny lefolyású betegséget követően az állatok elhullásához vezet. Gyengébben fertőzött területeken idült megbetegedések alakulnak ki, melyek az állatok étvágytalanságát, kondíciójuk és termelésük csökkenését okozza. A májmételyhez hasonló körülmények között fejlődő bendőmétely heveny hasmenést, ödémák kialakulását, vérszegénységet okoz, és gyakran vezet az állatok elhullásához. A lándzsásmétely az előzőekkel ellentétben a nyár folyamán, száraz legelőkön jut az állatok szervezetébe. Kártétele gyengébb kondíciójú állatoknál jelentkezik további kondícióvesztés formájában.

Szintén a laposférgek törzsébe tartozó galandférgek fejlődésében a talajon élő páncélos atkák játsszák a köztigazda szerepét. Elfogyasztásukkal a szervezetbe kerülnek a galandférgek lárvái, melyek a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges állapotot. A fertőzés főleg fiatal állatoknál okoz hasmenést, testsúlycsökkenést, időnként elhullást. A galandférgesség okozza a szarvasmarhák és juhok izomzatában megjelenő úgynevezett borsókát, vagy a központi idegrendszerükben megtelepedve a „kergekórt”. Az emberre is veszélyes háromtagú galandféreg a májban és a tüdőben okoz cisztás elváltozásokat.

Hengeresférgek által okozott tünetegyüttes a gyomor-bélférgesség, melynek kialakulása a paraziták köztigazda nélküli, közvetlenül a szervezetben történő fejlődésével zajlik. A petéket az anyaállatok tavasszal nagy mennyiségben ürítik, ezekből a legeltetési szezon második felére (augusztus – szeptember) alakulnak ki a fertőző lárvák. Főleg azoknál a fiatal állatoknál okoz komolyabb megbetegedést, amelyek először „találkoznak” a lárvákkal, mivel a folyamatos, de alacsony szintű fertőződés bizonyos mértékű immunválaszt vált ki az állatoknál. Legjellemzőbb tünetei a hasmenés, étvágytalanság, kondícióromlás, erősebb fertőzés esetén az anyaállatok tejtermelésének csökkenése. A tüdő és légcsőférgesség magas lázzal, köhögéssel, légszomjjal járó megbetegedés, melynek következménye a tüdőszövetben kialakuló baktériumos fertőzés.
Az akár 20 – 30 cm hosszúságúra is megnövő orsóféreg szájon át (peték elfogyasztása) történő fertőződés mellett akár már az anyaméhben, vagy a szoptatás folyamán az anyatejjel is be tud kerülni az állatok szervezetébe. A lárvák az izmokban, tőgyszövetben hosszú időn keresztül nyugalmi állapotban lehetnek, így jelenlétüket is nagyon nehéz kimutatni. A magzatkorban fertőzött borjak vékonybelében már születéskor megtalálhatók az orsóférgek. A kifejlett férgek étvágytalanságot, a fejlődési erély csökkenését, bélgyulladást, bűzös hasmenést okoznak.

Védekezés, megelőzés

A védekezés legfontosabb része, hogy tavasszal ne kerüljön fertőzött, kezeletlen állat a legelőre! A bélsár laboratóriumi vizsgálatával kimutatható a fertőzés mértéke, illetve a szervezetben jelenlévő paraziták fajtája. Ezek ellen a legelőre történő kihajtást megelőzően minden esetben gyógyszeres kezelés szükséges. Fontos a legelőszakaszok pihentetése, váltása is.

Az újrafertőződés megakadályozásában hatékony segítséget tudnak nyújtani a különböző növényi illóolajok, melyek megakadályozzák a paraziták fejlődését. A növényi illóolajok gátolják a paraziták szaporodásbiológiai folyamatait, csökkentik a lerakott és ürített peték mennyiségét (Alawa et. al. 2003).

Az idei tavasz eddig nem bővelkedik esővel, az országban a csapadékhiány miatt már számos helyen alakulhatott ki aszály. Ezeken a területeken, ha a tavaszi vetésű növények előtt nem érkezik megfelelő mennyiségű csapadék, nem lesz kellő nedvesség a talajban azok csírázásához és a korai növekedéséhez.

A kukorica kezdeti fejlődésének támogatása különösen fontos feladat annak érdekében, hogy a 6 – 8 leveles fejlettégi állapotot elérésére – szemsorok differenciálódásának időszaka – fejlett gyökérzet és ennek megfelelő erős állomány legyen. A leghatékonyabb megoldás ilyenkor a jól megválasztott folyékony, biostimulátor tartalmú növénykondicionáló készítmény alkalmazása.

Az ilyen oldatok egyik nagy előnye, hogy homogén módon tudjuk kijuttatni őket, így a bennük található tápelemek egységesen jutnak el valamennyi növényhez a kezelt területen belül. Fontos továbbá, hogy szárazabb időszakokban is eredményes hatást tudnak kifejteni, hiszen a tápanyag lebomlásához és felvételéhez szükséges vizet eleve tartalmazzák. A biostimulátor komplexeknek köszönhetően pedig az élettani folyamatok, a tápanyagfelvétel, szállítás és beépülés is nagy támogatást kap.

A Timac AGRO FERTIACTYL termékcsaládja technológia szintű alkalmazásával, akár gombaölő- vagy gyomirtószerrel is összekeverve segíthetjük a növények azon fejlődési folyamatait melyek a terméspotenciál szempontjából kulcsfontosságúak. A korai fejlődés támogatásával a megerősödött növények a vegetáció további szakaszában is megtartják előnyüket, amely végül a termésmennyiség alakulásában is megmutatkozik. Ebben segítséget nyújt a FERTIACTYL Starter (2-4 l/ha-os dózisban alkalmazva) és a FERTIACTYL Allegro (2-3 l/ha-os dózisban alkalmazva).

Az FERTIACTYL biostimulátor komplexben található zeatin a sejtosztódást szabályozza, jótékonyan befolyásolja a sejtdifferenciálódást, a gyökér-és hajtásnövekedést, ami elősegíti az egységes, erős állomány kialakulását. Emellett növeli a növény élettani aktivitását, fokozza a klorofill képződést, ezáltal pozitívan hat a fotoszintézisre is. A szerves komplexben található glicin-betainnak köszönhetően a fiatal növény általánosságban ellenállóbb lesz, víz- és tápanyagforgalma kedvezőtlen körülmények mellett is zavartalan marad. A humin- és fulvósavak megvédik a tápelemeket a kimosódástól és lekötődéstől, biztosítva ezzel a fiatal növény tápanyagellátását az ilyenkor jellemző fejletlen gyökérzet ellenére.

A kukorica cinkigénye nem csak a virágzást megelőzően, hanem a kezdeti fejlődés során is magas. Hazánkban a termőterületek többsége alacsony cinkellátottságú, illetve felvételét a talaj pH erőteljesen befolyásolja. A FERTIACTYL® Allegro cinktartalma megoldást jelent a kezdeti hiány elkerülésére, biostimulátor tartalma pedig fokozza a beépülést.

A FERTIACTYL Starter növénykondicionáló könnyen felvehető makroelemeket is tartalmaz, melyek közvetlen tápanyagellátást biztosítva erősítik meg az állomány. A tenyészidőnek e korai szakaszában az állomány sok esetben még nem takarja a teljes talajfelszínt, a FERTIACTYL termékcsalád esetében azonban ez sem okoz veszteséget, mert a benne található FERTIACTYL biostimulátor komplex talajon keresztül is képes kifejteni hatását.

1 Keverési próba minden esetben javasolt.