Apasztástól ellésig I.

Az angol nyelvben van egy nagyon találó kifejezés a szárazon állás időszakának összefoglalására a „Dry Cow Management”, ami magába foglalja az apasztás, a takarmányozás, az egészségügy kérdéseit, az elhelyezés, állatmozgatás, munkaszervezés módját és jelentőségét. Napjainkban már hazánkban is egyre nagyobb gondot fordítanak a gazdálkodók a szárazonállás helyes menedzselésére, de még mindig számos hiányosság tapasztalható a telepeken.

A szárazon álló időszak jelentősége

A szárazra állítással nem csupán a tehenek ellésre való felkészítése kezdődik meg, de ebben az időszakban dől el a következő laktáció eredményessége, a tejtermelés színvonala, a szaporodásbiológiai folyamatok és a termékenyülés sikere.
A jól beállított takarmány receptúra biztosítja az optimális szárazanyag felvételt, aminek hatására csökken az ellés utáni anyagforgalmi megbetegedések, tőgy és lábproblémák, szaporodásbiológiai rendellenességek száma. Emellett fontos, hogy még egy nagy tehénállományban is egyedi kezelést kapjanak azok a tehenek, amelyeknél a laktáció alatt anyagforgalmi vagy tőgybetegség lépett fel.

A szárazon álló időszak hossza

Mind a hazai mind a nemzetközi vélemények megoszlanak a szárazonállási időszak hosszát illetően. Általánosan elfogadott a 60 nap, de több intenzíven gazdálkodó tenyésztő 50 napra vagy az alá csökkenti az időszak hosszát.
Fontos érv a 60 napot közelítő szárazonállási időszak mellett, hogy a tőgy aktív involúciójához tehát a tőgy szöveti állományának regenerálódásához 45 – 50 napra van szükség. Ennek hiányában a következő laktáció során a tőgygyulladás előfordulásának aránya 50%-al emelkedik.
Több tanulmány foglakozott azzal, hogy a szárazonállási időszak hossza hogyan hat a következő laktációs termelésre. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a 60 napos „pihenő” hatására a következő laktáció tejtermelése kb. 120 – 150 literrel magasabb lesz, mint abban az esetben, ha az apasztástól ellésig tartó időszak csak 40 nap.

A 60 napnál hosszabb periódus szintén csökkenti a következő laktációs teljesítményt. Abban az esetben azonban, ha a tehén napi tejtermelése olyan szintre apad, ahol már nem gazdaságos a termelés, érdemes a tehenet elapasztani. Ilyenkor csak konzekvens takarmányozással lehet megelőzni az elhízást, és az ebből következő problémákat a következő laktáció során.

Szárazon álló tehenek takarmányozása

Ideális esetben a testkondíció figyelembevételével kell a szárazonálló tehenek takarmányadagját összeállítani. Erre azonban az állományméretek miatt nagyon kicsi lehetőség van.
A szárazonállás első időszakában a receptúra összeállításánál relatív alacsony energia (NEl: 55 – 58 MJ) szint beállítására kell törekedni megfelelő fehérje, ásványi anyag és vitaminellátás mellett. Ezzel biztosítani tudjuk, hogy a tehén ne hízzon el, illetve az ellést követően megfelelő magas szintre emelkedjen a szárazanyag felvétele.

A tömegtakarmányok megválasztása nagy figyelmet igényel, mert egyes takarmányok nagyarányú használata anyagcsere forgalmi problémákat okozhat ellést követően.
Az energia és fehérjeszükséglet ad- libitum etetett jó minőségű fűszénával kielégíthető. A kukorica szilázs mennyisége ne haladja meg az adag szárazanyag tartalmának 40 – 50%-át, ellenkező esetben elhízás, nehéz ellés, szaporodásbiológiai problémák, és alacsony szárazanyag felvétel léphet fel.
A pillangósok aránya maximum 20% legyen a szárazanyag tartalomra vetítve. Így elkerülhetjük a túlzott fehérje, kalcium és kálium beépülést, ami tőgy-ödéma, tejláz, ketózis és reprodukciós zavarok kialakulásához vezet.
A megfelelő arányok betartása mellett a takarmányok minőségére is fokozott figyelmet kell fordítani. Rosszul erjedt, penészes takarmányok étvágytalanságot, legrosszabb esetben vetélést okoznak.

Az időszak utolsó 2 – 3 hetében fel kell készíteni a bendőben élő mikroorganizmusokat a laktáció nagy mennyiségű energia és szárazanyag szükségletének befogadására és fermentálására. Ennek érdekében a takarmányadagnak ugyan azokat az összetevőket kell tartalmaznia, mint az ellés utáni fogadócsoport adagja.

Kimagasló laktációs eredményeket csak akkor lehet elérni, ha a szárazonállás alatt minden körülményt biztosítunk a tehenek számára a megfelelő regenerálódáshoz.